Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Novemberi rémálom

2018. november 07. - Adlita

Susan a szokásos útvonalán sétáltatta kis kedvencét, Lordot. Az amerikai cocker spániel nagyon szeretett a gazdijával csavarogni, elment volna vele a világ végére is. A lány szívesen vitte magával imádott kutyáját akár egy hosszabb körút erejéig is. A közös kikapcsolódás már-már rutinná vált az életükben. Egy este, amikor szokásos útjukat tették meg a bokor mögül különös hangra lettek figyelmesek, de főleg Susan. Tisztán kivehetően egy férfi hangot hallott, aki már nem 20 éves. A férfi egy mondatot mondott: "Egyszer elkaplak! " Susan torkából egyetlen egy hang sem jött ki aznap este. Bement a házába, leült a kanapéjára, maga elé meredt és csak bámult a semmibe. A következő este is a szokásos útvonalon mentek, de senki nem volt ott, viszont attól az estétől kezdve soha többé nem tudott nyugodtan sétálni akkor sem, ha tisztában volt vele, hogy Lord megmentené a gazdáját. Reszkető lábakkal sétált bárhol volt, hiszen tudta a veszély előbb vagy utóbb elérheti őt. Az egyik része félt a másik pedig nem engedte, hogy ez az érzés eluralkodjon rajta és harcolni akart. Úgy érezte, hogy tudni akarja ki akar ráijeszteni és miért. Tudta jól, hogy senki nem hisz majd neki, ezért nem beszélt erről az esetről még az egyetlen élő rokonának sem. Titokban azon volt, hogy ezt a férget  mihamarabb leleplezze és elkapja. Ha azt akarja, hogy újra eljöjjön, neki ugyanazon az úton kell sétálnia esténként ez is világossá vált számára. Eltelt egy hét, de semmi nem történt se nappal sem este a környéken. Ez idő alatt figyelmes és bátor lett, nagyon éber és jó megfigyelő. Magában szinte büszkeséget is érzett, hogy fel tudja és fel meri venni a harcot azzal, aki őt bántani szeretné. Egy pár nap múlva úgy gondolta, hogy másfelé veszi az irányt. Lord megunta az ismerős szagokat a környéken, ő meg már azt unta, hogy mindig ugyanazok az emberek jönnek vele szembe. A változatosság kedvéért másfelé mentek. Az utca ahol sétált csendes volt és kivilágított, viszont egy árva lélek se mászkált arra. Az egyik elhagyatott ház mellett volt egy sűrű buja növényzet, de nem tartott a veszélytől továbbra sem. Az érzés, hogy követik és figyelik viszont egyszerre volt rémisztő és titokzatos egyszerre. Sietve elhúzta a kutyát, mert hirtelen félelmet érzett. Már az utca végén voltak, mikor egy embert pillantott meg a háznál, aki őt nézte. Arcát nem látta, hiszen sötét volt és kapucni volt a fején. Susan megrémült és futni kezdett Lorddal, aki nem értett az ég világon semmit. A háza előtt körülnézett, vett egy nagy levegőt és bement. Elkezdett gondolkodni, hogy ki lehet az a férfi, ugyanaz-e volt vagy más valaki, aki csak spontán megbámulta őt. Titkon érezte és visszagondolt arra a nézésre. Egyszerűen tudta, hogy ez a kettő ember egy és ugyanaz. Libabőr futkosott a hátán, mikor eszébe jutott a hangja és most már látta is őt. Még mindig nem szólt a dologról senkinek, viszont sétálni már csak a kora esti órákban ment. A redőnyöket lehúzta a háza összes ablakában és csak ő nézett ki időnként, hogy nincs-e ott valaki? Egy jó ideig csend uralkodott és nyugalom a lakóközösségben. Nem volt a hely sosem híres szatírokról és pszichopatákról, se bűnözőkről. Susan egy napsütötte reggelen vidáman indult a szokásos bevásárlására. Nagyon szeretett a piacra járni, ilyenkor mindig vett friss virágot is az asztalára. Nagyon szerette a növényeket is, gyakran vett ilyen napokon szobanövényt is a közeli virágüzletben. Nehezek voltak a táskák ezért sietett haza. Az ajtója bejárata előtt megpillantott egy hervadt fekete rózsaszálat. Mikor megpillantotta majdnem elájult ijedtében. Érezte, hogy a férfi keze van a dologban. Azonnal kihívta a rendőrséget és remegve mondta el az eddigi történéseket. Megkérdezték tőle nincs-e rossz akarója, vagy aki utálná őt. Szorgosan ecsetelte, hogy senkit nem tud mondani, igaza is volt, hiszen Susant mindenki nagyon szerette. Félt, hogy a rendőrök nem veszik komolyan az ügyet, amolyan szokásos női hisztéria. Este egyedül maradt, leült és azon gondolkodott, hogy ki lehet az akire nem gondolt eddig. Végiggondolta egész életében mi történt vele, amitől nagyon kimerült és elaludt. Egy telefoncsörgés keltette fel, amit riadtan felvett. Bele sem gondolt, hogy éjjel ki hívhatja őt. Egyszeriben eldobta a telefont, az a hang szólt bele: "Látlak, szép vagy"! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://adlita.blog.hu/api/trackback/id/tr114340033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.