Susan a szokásos útvonalán sétáltatta kis kedvencét, Lordot. Az amerikai cocker spániel nagyon szeretett a gazdijával csavarogni, elment volna vele a világ végére is. A lány szívesen vitte magával imádott kutyáját akár egy hosszabb körút erejéig is. A közös kikapcsolódás már-már rutinná vált az életükben. Egy este, amikor szokásos útjukat tették meg a bokor mögül különös hangra lettek figyelmesek, de főleg Susan. Tisztán kivehetően egy férfi hangot hallott, aki már nem 20 éves. A férfi egy mondatot mondott: "Egyszer elkaplak! " Susan torkából egyetlen egy hang sem jött ki aznap este. Bement a házába, leült a kanapéjára, maga elé meredt és csak bámult a semmibe. A következő este is a szokásos útvonalon mentek, de senki nem volt ott, viszont attól az estétől kezdve soha többé nem tudott nyugodtan sétálni akkor sem, ha tisztában volt vele, hogy Lord megmentené a gazdáját. Reszkető lábakkal sétált bárhol volt, hiszen tudta a veszély előbb vagy utóbb elérheti őt. Az egyik része félt a másik pedig nem engedte, hogy ez az érzés eluralkodjon rajta és harcolni akart. Úgy érezte, hogy tudni akarja ki akar ráijeszteni és miért. Tudta jól, hogy senki nem hisz majd neki, ezért nem beszélt erről az esetről még az egyetlen élő rokonának sem. Titokban azon volt, hogy ezt a férget  mihamarabb leleplezze és elkapja. Ha azt akarja, hogy újra eljöjjön, neki ugyanazon az úton kell sétálnia esténként ez is világossá vált számára. Eltelt egy hét, de semmi nem történt se nappal sem este a környéken. Ez idő alatt figyelmes és bátor lett, nagyon éber és jó megfigyelő. Magában szinte büszkeséget is érzett, hogy fel tudja és fel meri venni a harcot azzal, aki őt bántani szeretné. Egy pár nap múlva úgy gondolta, hogy másfelé veszi az irányt. Lord megunta az ismerős szagokat a környéken, ő meg már azt unta, hogy mindig ugyanazok az emberek jönnek vele szembe. A változatosság kedvéért másfelé mentek. Az utca ahol sétált csendes volt és kivilágított, viszont egy árva lélek se mászkált arra. Az egyik elhagyatott ház mellett volt egy sűrű buja növényzet, de nem tartott a veszélytől továbbra sem. Az érzés, hogy követik és figyelik viszont egyszerre volt rémisztő és titokzatos. Sietve elhúzta a kutyát, mert hirtelen félelmet érzett. Már az utca végén voltak, mikor egy embert pillantott meg a háznál, aki őt nézte. Arcát nem látta, hiszen sötét volt és kapucni volt a fején. Susan megrémült és futni kezdett Lorddal, aki nem értett az ég világon semmit. A háza előtt körülnézett, vett egy nagy levegőt és bement. Elkezdett gondolkodni, hogy ki lehet az a férfi, ugyanaz-e volt vagy más valaki, aki csak spontán megbámulta őt. Titkon érezte és visszagondolt arra a nézésre. Egyszerűen tudta, hogy ez a kettő ember egy és ugyanaz. Libabőr futkosott a hátán, mikor eszébe jutott a hangja és most már látta is őt. Még mindig nem szólt a dologról senkinek, viszont sétálni már csak a kora esti órákban ment. A redőnyöket lehúzta a háza összes ablakában és csak ő nézett ki időnként, hogy nincs-e ott valaki? Egy jó ideig csend uralkodott és nyugalom a lakóközösségben. Nem volt a hely sosem híres szatírokról és pszichopatákról, se bűnözőkről. Susan egy napsütötte reggelen vidáman indult a szokásos bevásárlására. Nagyon szeretett a piacra járni, ilyenkor mindig vett friss virágot is az asztalára. Nagyon szerette a növényeket is, gyakran vett ilyen napokon szobanövényt is a közeli virágüzletben. Nehezek voltak a táskák ezért sietett haza. Az ajtója bejárata előtt megpillantott egy hervadt fekete rózsaszálat. Mikor meglátta majdnem elájult ijedtében. Érezte, hogy a férfi keze van a dologban. Azonnal kihívta a rendőrséget és remegve mondta el az eddigi történéseket. Megkérdezték tőle nincs-e rossz akarója, vagy aki utálná őt. Szorgosan ecsetelte, hogy senkit nem tud mondani, igaza is volt, hiszen Susant mindenki nagyon szerette. Félt, hogy a rendőrök nem veszik komolyan az ügyet, amolyan szokásos női hisztéria. Este egyedül maradt, leült és azon gondolkodott, hogy ki lehet az akire nem gondolt eddig. Végiggondolta egész életében mi történt vele, amitől nagyon kimerült és elaludt. Egy telefoncsörgés keltette fel, amit riadtan felvett. Bele sem gondolt, hogy éjjel ki hívhatja őt. Egyszeriben eldobta a telefont, ugyanaz a hang szólt bele: "Látlak, szép vagy"!

                                                                        (Kép forrása: Internet)

Nem értette ez egészet, egyszerűen nem állt neki össze a kép. Ki és miért szórakozik vele? Másodszor is gondolkodóba esett, hogy vajon ki lehet a haragosa, ki az akit az évek során átvert, megbántott? Nézegette a régi osztályképeket és az évkönyveket. Egy órán át keresett, kutatott, de nem tudott rájönni. Lefeküdt az ágyba, már épphogy elaludt volna ekkor hirtelen egy régi arc termett szeme előtt. Freddie. A srác aki nagyon rég szerelmes volt belé. Barátnőivel az egész suli előtt megszégyenítették, amit ő már rég elfelejtett, de lehet a fiú nem. Vajon így állna bosszút rajta? Mivel elaludni végképp nem tudott leült a számítógép elé és keresni kezdte őt. Közösségi oldalak, ismerkedő oldalak, cikkek és fotók. Minden információt átnézett. Megtalálta őt. Úgy nézett ki, mint aki soha nem akar felnőni. A képeken egy tiniarcú felnőtt férfi köszönt vissza züllött külsővel. Sötét hátterek mosoly nélkül, elég bizarrnak tűnt a srác. Megtalálta a lakcímét és a telefonos elérhetőségét. A rendőröknek most nem szólt, úgy gondolta elintézi ezt egymaga is. Kezdett álmosodni, így visszafeküdt az ágyba. Félálomban fekve hirtelen a telefon csengésére riadt fel. Nagyon megrémült, de tudta ha felveszi a telefont, talán megismeri Freddie hangját. A füléhez tette a telefonkagylót és figyelmesen fülelt. A férfi megszólalt: "Nem akartalak felkelteni, de el kellett mondanom, hogy gyönyörű vagy ebben a fehér hálóingedben". Susan teste teljes egészében végig libabőrös lett a felismeréstől, hogy ez Freddie hangja volt. Sok idő eltelt azóta, de hangja semmit nem változott és ezt a kisfiús kinézete is megmagyarázta. Susan azonnal lecsapta a telefont. Kutyája mit sem sejtve nyugodtan szunyókált az ágyikójában. A nő egyszerre örült és félt, ugyanakkor tudta, hogy nem kérhet segítséget. Most úgy döntött, hogy mégis fog. Legjobb barátja Marcus számát gyorsan tárcsázta abban reménykedve, hogy felveszi neki a telefont. Felvette, Susan pedig hosszasan ecsetelte kivel áll szemben és mi történt vele. Marcusnak több sem kellett, azonnali nyomozásba fogott. Titkon a lányt régóta kinézte magának, de Susan erről persze semmit nem tudott. Mivel már kora reggel volt, megbeszéltek egy találkozót a közeli gyorsétteremben. Marcus bámulta a nőt és figyelmesen hallgatta közben nagyon féltette, hiszen tetszett neki. A fejébe vette, hogy leleplezi és megoldja álmai nője rejtélyes ügyét. Mivel nyomozó volt probléma nélkül bele tudott nézni a büntetett előéletű és a gyanús alakok listájába. Ahogy elváltak útjaik már szorgos munkába is fogott. Eközben Susan otthon volt és várt. A férfi hamar talált információkat a nő zaklatójáról. Kiderült, hogy Freddiet korábban már szexuális zaklatással és testi sértéssel is megvádolták. Marcus ezeket a dolgokat nem mondta el a nőnek, nehogy még jobban ráijesszen. Civil rendőr azonban a házánál a mai naptól vigyázott rá. Erről persze a nő tudott. Eltelt egy hét és Freddie semmi jelet nem adott magáról. Mérges volt a nő, hogy nem tudják őt leleplezni. A következő héten Susan nem szólt Marcusnak távozásáról és meg is lett az eredménye. A bevásárlóközpontban egy férfi kapucniban megérintette a vállát. Susan megfordult, de az alak eltűnt. Hívta a nyomozó barátját és elnézést kért, hogy nem szólt távozásáról. Most már ő is megértette, hogy veszélyben van bárhol, bármikor. A találkozó most a nő házában volt és megbeszélték, hogy bizony újra meg kell, hogy jelenjen csalinak. Rájöttek, hogy Freddie mindenhol nyomon követi a nőt, tehát ha Susan valahová elmegy, ott lesz üldözője is. A nő egy héttel később egyedül elment vásárolgatni ugyanabba a plázába, ahol megérintették a vállát. Marcus is természetesen ott volt vigyázva a nőre. Rendőrök is civilben az áruházban járkáltak. Egy órát barangolt, de senki még csak meg sem közelítette. Mivel elfáradt leült egy bent levő cukrászdába és sütit majszolt. Egy gyanús alak ült le elé és kb. öt perc múlva a nő felé fordult. Marcus volt az.